DÍJ:$ :)

Díj!!!

Megkapta a blog az első díjat, amire nagyon büszke vagyok és köszönöm Regi&Ani- nak :$ Nagyon hálás vagyok érte :$ 

Szabályok:

1. Értesítsd a blog tulajdonost aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra.

3. Írj le 6 dolgot magadról.

4. Írd ki, hogy kitől kaptad.

5. Add tovább 4 -azaz négy- írónak.

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja.

7. Értesítsd a díjazottakat.

Magamról :$

1.Eyg oylan lány vagyok, aki szereti a sportokat. Kedvencem a kézi labda a viszi labda az úszás, és legfőképpen az F1. Kedvenc Pilótáim Kimmi és Sebi de ez kiderülhetett már a számotokra.

2.Szeretem a Magnumot:$ Csak mert Kimi is, ja meg mert finom. 

3. Szeretek verseket írni, és beszélgetni emberekkel

4. Legnagyobb vágyam, hogy kijussak Németországba, ami remélem szeptemberbe sikerülni is fog: Már mint hogy ott tanuljak. Van egy iskola, aminek a lehetősége miatt talán valóra is válik. Legalább is nagyon úgy néz ki.

5. Remélem és harcolok, hogy a 4-es pont valóra váljon.

6.Útálom azokat az embereket, akik kétszínűek.

És akiknek továbbadom

Rebii

Renny

Szabus &Gina

Go Vettel

és még rengeteg más író, mert hogy nagyon sokan vagyunk! <3:

10. fejezet... Az elsők

 Sziasztok! nagyon röstellem, hogy csak most tudok frissítéssel jönni, de közbejöttek a dolgok, és mivel ez az utolsó évem és idén érettségizek sokat kell tanulnom. Viszont a hétvégi F1 meghozta a kedvem és az Ihletet is. Sebastian a második lett még Kimi a Lotusal a 7. Ez mind kettőjüktől nagyon szép eredmény. És nagyon büszke vagyok rájuk! :):) Remélem ez a rész is fog nektek tetszeni, és ismét megjutalmaztok a hozzászólásaitokkal. Na de nem húzom tovább :$ Jó szórakozást.



*Kitti *


Csak annyit láttam a nappaliból, hogy Sebastian elterül a földön. Mondanom sem kell, hogy azonnal rohantam hozzá, mindenkit félre lökve magam elől. Laura és Matt is csak nézett. Előbbi szemében döbbenetet, utóbbiéban meg haragot véltem felfedezni.
- Elmondanád, hogy még is mi a jó büdös franc bajod van? - kérdeztem barátnőm bátyától, miközben kezeim közé véve Sebastian arcát. Ekkor már Kimi is ott gugolt barátja mellett, aki azt sem tudta hol van. 
Legnagyobb meglepetésemre Sebastian a pillantatnyi döbbenet után elkezdett röhögni amit én és szerintem senki nem tudott hová tenni.
- Haver jól vagy? - kérdezte Kimi a még mindig nevető némettől.
-Persze, semmi bajom. - Nevetett tovább.
- Elmondanád, hogy mi ilyen vicces? - kérdeztem tőle én is.
- Hát nem világos? - kérdezte nagy szemekkel, de mivel senki nem értett semmit, így meghagytuk neki a jogot a magyarázkodásra. - Drága barátom helyett gyűjtöttem most be ezt a hatalmas pofont...- csak eddig jutott, mert megint elkezdett nevetni. 
Meg sem próbáltuk megérteni, inkább felsegítettük Kimivel, és betámogattuk a nappaliba. Matt és Laura is jöttek utánunk. 
Amint leültettem Sebit a kanapéra, és behoztam neki egy kis jeget azonnal Matti felé fordultam magyarázatot követelve.
- Na és most Matt azonnal elmondod, hogy miért is ütötted meg Őt? - kiabáltam, ahogy a torkomból kifért.
- Mert megbántotta a húgomat azért.
- Ennek az embernek semmi köze a húgodhoz, szóval azonnal kérj tőlebocsánatot!
- Mi az, hogy semmi köze? - értetlenkedett, de erre már nem válaszoltam, mert inkább Sebastian ápolásával törődtem. Azért fél szemmel még figyeltem a jelenetet, ami Kimi és Mati között zajlott....




*Kimi*


Már a kapuban jártam, mikor hangos puffanásra lettem figyelmes. Amint visszafordultam egy fekvő Sebastiant fedeztem fel, aki felett egy másik ember tornyosult.  Kitti már a következő pillanatban ott térdelt a német mellett , akiből kitört a nevetés. Senki nem értette, mit talál ilyen viccesnek, de mikor kinyögte azt az egy mondatot nekem, hogy miattam kapott minden világossá vált számomra. Az az ember aki leütötte vélhetőleg Laura bátya, és nagy valószínűséggel összetévesztett minket.
Kittivel bevittük a nappaliba a még mindig nevető németet és leültettük a kanapéra.  Kitti alig fél perc múlva mint egy szorgos anyuka jött is a jéggel, és úgy leordította Laura bátyának fejét, hogy én nem szívesen lettem volna a helyében. A gyanúm beigazolódott, mert Mett(mint idő közben megtudtam így hívják a srácot) valóban azt hitte Sebire, hogy én vagyok. Úgy éreztem, az a tisztességes, ha tisztázom barátomat.
- Én vagyok Kimi! - álltam fel és tett5em egy lépést előre. - Engem kellett volna leütnöd. - az az igazság, hogy bele sem gondoltam abba, hogy mit mondok, és hogy mondatomnak milyen következményei is lehetnek.  
Mett megindult felém, de Laura közénk állt nekem háttal. 
- Légyszíves hagyd békén! - kérlelte testérét. - Nem kell vele törődnöd Kimi most azonnal el megy innen. - nézett rám kérlelően. Tudtam ha most teljesítem kívánságát nem lesz következő alkalom.
- Kérlek Laura! Csak beszélni szeretnék veled. - néztem bele szemébe, és éreztem nagyon vívódik a válasz miatt. - Csak öt percet adj,és hallgass meg. Ha ez után is el fogsz küldeni akkor megígérem elmegyek, és soha többet nem fogsz látni.
- Rendben van! Öt percet kapsz! - mondta ki azokat a szavakat amik nekem ebben a pillanatban a megváltást okozták. Láttam Metten, hogy nagyon nem tetszik neki a húga döntése, de hát meg is értem.  Elindultam a konyha felé, ahol négyszemközt tudtunk beszélni. 
- Laura. Sajnálom amit reggel mondtam. Egyáltalán nem úgy gondoltam....
- Pedig nagyon úgy tűnt! - nézett rám kíméletlenül. Kék szemében ül csak úgy sütött a harag és a megvetés, amitől egy picit el is bizonytalanodtam. "Kimi Raikkönen! Azonnal fejezd be és szedd össze magad! Te nem ilyen vagy. Mond el amiért jöttél!"
- Nagyon sajnálom tényleg! Tudod most vagyok túl egy olyan házasságon, ami nem igazán sikeredett jóra. Sőt mondhatjuk úgy is, hogy teljes kudarc volt az egész. Az előző feleségem, Jenni, gyönyörű nő és megismerkedésünkkor, csak ezt vettem figyelembe. Azt nem, hogy teljesen különbözünk egymástól, ami már az első hónapokban megmutatkozott. Állandóan veszekedtünk, és tudtam megcsal engem, aminek az lett a következménye, hogy én is megcsaltam őt. - szemében még nagyobb megvetés csillant, amitől nekem életemben először szégyenérzetem támadt. - Igen elítélhetsz, és é is megvetem magam a tetteim miatt, de akkor úgy éreztem jogom van erre. Tavaly januárban kiderült, hogy Jenni terhes. Velem madarat lehetett volna fogatni, de boldogságom nem tartott sokáig, mert a következő hónapban egyik közös ebédünknél Jenni csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy elvetette a babánkat és hogy a beavatkozás óta már két hét is eltelt. Azon a napon költöztem ki a közös otthonunkból, és már másnap de is adtam a válókeresetet. Tudom, nem kellet volna az élet történetemet így a nyakadba zúdítanom, és hogy ez téged nem is érdekel, de úgy érzem muszáj elmondanom, mert talán így megérted miért viselkedtem így ahogy. 
Monológom befejeztével után vártam Laura válaszát, és úgy dobogott a szívem mint a 2007-es  utolsó futam előtt, amikor is a világbajnoki cím megszerzése volt a tét.
- Vagy is félsz! - Inkább volt ez kijelentés, mint sem kérdés. Jobban belegondolva igaza van. Félek.
- Igen félek, de ezt eddig még magamnak sem mertem bevallani. Addig a pillanatig úgy éreztem helyesen cselekedtem, ameddig meg nem láttalak ma a bátyáddal a kapu előtt. Azonnal féltékeny lettem és majd szétvetett az ideg. Bevallom rád is haragudtam, mert azt hittem ilyen gyorsan más karjába vigasztalódsz, de mikor Sebastian felvilágosított, hogy az csak a testvéred, tudtam, hogy bocsánatot kell kérnem tőled.Szóval itt vagyok! Megbocsájtasz? - Tettem fel azt a kérdést amire a leginkább vártam a választ. Úgy látszik Laura szereti húzni az emberek agyát, mert csak nagy-sokára tudott válaszolni, akkor is teljesen fa arccal."Hé ez az én stílusom!"
- Szóval! Figyelembe véve, hogy talán először vagy őszinte velem, és nem mellékesen az is pozitívum, hogy ilyen szép a szemed....MEGBOCSÁJTOK! - ugrott a nyakamba.
El sem tudom mondani mekkora kő esett le a szívemről. Nagyon boldog voltam, és azt sem tudtam mit cselekszek, mert a következő pillanatban már Laurát csókoltam, úgy mint ha hetek óta nem láttam volna. Percekig csókolózhattunk, és mikor elváltak ajkaink, ugyan azt a kérdést láttam Laura szemében, ami nagy valószínűséggel az enyémbe is volt. "MI lesz most?"
- Ne félj! Bíz bennem! - mondta lágyan és újra megcsókolt. Tudtam, hogy hihetek neki. Bízhatok benne.
- Próbáljuk meg!  - súgtam a szájába. Nagyon boldog voltam! Már régen éreztem magam ilyen felszabadultnak. 
- Rendben van Bajnokom! - mosolygott ő is.
-Bajnokom? 
-Igen te vagy az én Bajnokom! Minden téren. - mondta és megcsókolt.
 Hosszú percekig csókoloztunk mikor is nekem beugrott, hogy most Fabiant és a barátnőjét kell kivinnem a gokart pályára.
- Édesem. Van egy nagy probléma. - sütöttem ler szememet.
- És még is mi lenne az? - Komorodott el tekintete.
- Megígértem Fabinak, hogy kiviszem Őt és a barátnőjét a gokart pályára. Vagy is még a kiscsaj nem a barátnője, de a Kölyök szeretné ha az lenne. Onnan jöttem haza a kocsiért, hogy aztán összeszedhessem őket. 
- És miért te viszed? Miért nem Sebi?
- Mert a kis csaj odáig van értem. Gondoltam lehengerelem és elintézem ezt nekik. 
- Á szóval egy vetélytárs? - kérdezte nevetve. - Nem is tudom, hogy elengedjelek -e - kacérkodott.
- Az lett volna a következő kérdésem, hogy el jössz e velem, de mivel ennyire feltüzeltél szívesen változtatok programot - búgtam a nyakába.
- Na induljunk szívem! ne várakoztassuk a többieket. -húzott maga után kézen fogva az a nő akibe úgy érzem szerelmes lettem...