DÍJ:$ :)

Díj!!!

Megkapta a blog az első díjat, amire nagyon büszke vagyok és köszönöm Regi&Ani- nak :$ Nagyon hálás vagyok érte :$ 

Szabályok:

1. Értesítsd a blog tulajdonost aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra.

3. Írj le 6 dolgot magadról.

4. Írd ki, hogy kitől kaptad.

5. Add tovább 4 -azaz négy- írónak.

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja.

7. Értesítsd a díjazottakat.

Magamról :$

1.Eyg oylan lány vagyok, aki szereti a sportokat. Kedvencem a kézi labda a viszi labda az úszás, és legfőképpen az F1. Kedvenc Pilótáim Kimmi és Sebi de ez kiderülhetett már a számotokra.

2.Szeretem a Magnumot:$ Csak mert Kimi is, ja meg mert finom. 

3. Szeretek verseket írni, és beszélgetni emberekkel

4. Legnagyobb vágyam, hogy kijussak Németországba, ami remélem szeptemberbe sikerülni is fog: Már mint hogy ott tanuljak. Van egy iskola, aminek a lehetősége miatt talán valóra is válik. Legalább is nagyon úgy néz ki.

5. Remélem és harcolok, hogy a 4-es pont valóra váljon.

6.Útálom azokat az embereket, akik kétszínűek.

És akiknek továbbadom

Rebii

Renny

Szabus &Gina

Go Vettel

és még rengeteg más író, mert hogy nagyon sokan vagyunk! <3:

10. fejezet... Az elsők

 Sziasztok! nagyon röstellem, hogy csak most tudok frissítéssel jönni, de közbejöttek a dolgok, és mivel ez az utolsó évem és idén érettségizek sokat kell tanulnom. Viszont a hétvégi F1 meghozta a kedvem és az Ihletet is. Sebastian a második lett még Kimi a Lotusal a 7. Ez mind kettőjüktől nagyon szép eredmény. És nagyon büszke vagyok rájuk! :):) Remélem ez a rész is fog nektek tetszeni, és ismét megjutalmaztok a hozzászólásaitokkal. Na de nem húzom tovább :$ Jó szórakozást.



*Kitti *


Csak annyit láttam a nappaliból, hogy Sebastian elterül a földön. Mondanom sem kell, hogy azonnal rohantam hozzá, mindenkit félre lökve magam elől. Laura és Matt is csak nézett. Előbbi szemében döbbenetet, utóbbiéban meg haragot véltem felfedezni.
- Elmondanád, hogy még is mi a jó büdös franc bajod van? - kérdeztem barátnőm bátyától, miközben kezeim közé véve Sebastian arcát. Ekkor már Kimi is ott gugolt barátja mellett, aki azt sem tudta hol van. 
Legnagyobb meglepetésemre Sebastian a pillantatnyi döbbenet után elkezdett röhögni amit én és szerintem senki nem tudott hová tenni.
- Haver jól vagy? - kérdezte Kimi a még mindig nevető némettől.
-Persze, semmi bajom. - Nevetett tovább.
- Elmondanád, hogy mi ilyen vicces? - kérdeztem tőle én is.
- Hát nem világos? - kérdezte nagy szemekkel, de mivel senki nem értett semmit, így meghagytuk neki a jogot a magyarázkodásra. - Drága barátom helyett gyűjtöttem most be ezt a hatalmas pofont...- csak eddig jutott, mert megint elkezdett nevetni. 
Meg sem próbáltuk megérteni, inkább felsegítettük Kimivel, és betámogattuk a nappaliba. Matt és Laura is jöttek utánunk. 
Amint leültettem Sebit a kanapéra, és behoztam neki egy kis jeget azonnal Matti felé fordultam magyarázatot követelve.
- Na és most Matt azonnal elmondod, hogy miért is ütötted meg Őt? - kiabáltam, ahogy a torkomból kifért.
- Mert megbántotta a húgomat azért.
- Ennek az embernek semmi köze a húgodhoz, szóval azonnal kérj tőlebocsánatot!
- Mi az, hogy semmi köze? - értetlenkedett, de erre már nem válaszoltam, mert inkább Sebastian ápolásával törődtem. Azért fél szemmel még figyeltem a jelenetet, ami Kimi és Mati között zajlott....




*Kimi*


Már a kapuban jártam, mikor hangos puffanásra lettem figyelmes. Amint visszafordultam egy fekvő Sebastiant fedeztem fel, aki felett egy másik ember tornyosult.  Kitti már a következő pillanatban ott térdelt a német mellett , akiből kitört a nevetés. Senki nem értette, mit talál ilyen viccesnek, de mikor kinyögte azt az egy mondatot nekem, hogy miattam kapott minden világossá vált számomra. Az az ember aki leütötte vélhetőleg Laura bátya, és nagy valószínűséggel összetévesztett minket.
Kittivel bevittük a nappaliba a még mindig nevető németet és leültettük a kanapéra.  Kitti alig fél perc múlva mint egy szorgos anyuka jött is a jéggel, és úgy leordította Laura bátyának fejét, hogy én nem szívesen lettem volna a helyében. A gyanúm beigazolódott, mert Mett(mint idő közben megtudtam így hívják a srácot) valóban azt hitte Sebire, hogy én vagyok. Úgy éreztem, az a tisztességes, ha tisztázom barátomat.
- Én vagyok Kimi! - álltam fel és tett5em egy lépést előre. - Engem kellett volna leütnöd. - az az igazság, hogy bele sem gondoltam abba, hogy mit mondok, és hogy mondatomnak milyen következményei is lehetnek.  
Mett megindult felém, de Laura közénk állt nekem háttal. 
- Légyszíves hagyd békén! - kérlelte testérét. - Nem kell vele törődnöd Kimi most azonnal el megy innen. - nézett rám kérlelően. Tudtam ha most teljesítem kívánságát nem lesz következő alkalom.
- Kérlek Laura! Csak beszélni szeretnék veled. - néztem bele szemébe, és éreztem nagyon vívódik a válasz miatt. - Csak öt percet adj,és hallgass meg. Ha ez után is el fogsz küldeni akkor megígérem elmegyek, és soha többet nem fogsz látni.
- Rendben van! Öt percet kapsz! - mondta ki azokat a szavakat amik nekem ebben a pillanatban a megváltást okozták. Láttam Metten, hogy nagyon nem tetszik neki a húga döntése, de hát meg is értem.  Elindultam a konyha felé, ahol négyszemközt tudtunk beszélni. 
- Laura. Sajnálom amit reggel mondtam. Egyáltalán nem úgy gondoltam....
- Pedig nagyon úgy tűnt! - nézett rám kíméletlenül. Kék szemében ül csak úgy sütött a harag és a megvetés, amitől egy picit el is bizonytalanodtam. "Kimi Raikkönen! Azonnal fejezd be és szedd össze magad! Te nem ilyen vagy. Mond el amiért jöttél!"
- Nagyon sajnálom tényleg! Tudod most vagyok túl egy olyan házasságon, ami nem igazán sikeredett jóra. Sőt mondhatjuk úgy is, hogy teljes kudarc volt az egész. Az előző feleségem, Jenni, gyönyörű nő és megismerkedésünkkor, csak ezt vettem figyelembe. Azt nem, hogy teljesen különbözünk egymástól, ami már az első hónapokban megmutatkozott. Állandóan veszekedtünk, és tudtam megcsal engem, aminek az lett a következménye, hogy én is megcsaltam őt. - szemében még nagyobb megvetés csillant, amitől nekem életemben először szégyenérzetem támadt. - Igen elítélhetsz, és é is megvetem magam a tetteim miatt, de akkor úgy éreztem jogom van erre. Tavaly januárban kiderült, hogy Jenni terhes. Velem madarat lehetett volna fogatni, de boldogságom nem tartott sokáig, mert a következő hónapban egyik közös ebédünknél Jenni csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy elvetette a babánkat és hogy a beavatkozás óta már két hét is eltelt. Azon a napon költöztem ki a közös otthonunkból, és már másnap de is adtam a válókeresetet. Tudom, nem kellet volna az élet történetemet így a nyakadba zúdítanom, és hogy ez téged nem is érdekel, de úgy érzem muszáj elmondanom, mert talán így megérted miért viselkedtem így ahogy. 
Monológom befejeztével után vártam Laura válaszát, és úgy dobogott a szívem mint a 2007-es  utolsó futam előtt, amikor is a világbajnoki cím megszerzése volt a tét.
- Vagy is félsz! - Inkább volt ez kijelentés, mint sem kérdés. Jobban belegondolva igaza van. Félek.
- Igen félek, de ezt eddig még magamnak sem mertem bevallani. Addig a pillanatig úgy éreztem helyesen cselekedtem, ameddig meg nem láttalak ma a bátyáddal a kapu előtt. Azonnal féltékeny lettem és majd szétvetett az ideg. Bevallom rád is haragudtam, mert azt hittem ilyen gyorsan más karjába vigasztalódsz, de mikor Sebastian felvilágosított, hogy az csak a testvéred, tudtam, hogy bocsánatot kell kérnem tőled.Szóval itt vagyok! Megbocsájtasz? - Tettem fel azt a kérdést amire a leginkább vártam a választ. Úgy látszik Laura szereti húzni az emberek agyát, mert csak nagy-sokára tudott válaszolni, akkor is teljesen fa arccal."Hé ez az én stílusom!"
- Szóval! Figyelembe véve, hogy talán először vagy őszinte velem, és nem mellékesen az is pozitívum, hogy ilyen szép a szemed....MEGBOCSÁJTOK! - ugrott a nyakamba.
El sem tudom mondani mekkora kő esett le a szívemről. Nagyon boldog voltam, és azt sem tudtam mit cselekszek, mert a következő pillanatban már Laurát csókoltam, úgy mint ha hetek óta nem láttam volna. Percekig csókolózhattunk, és mikor elváltak ajkaink, ugyan azt a kérdést láttam Laura szemében, ami nagy valószínűséggel az enyémbe is volt. "MI lesz most?"
- Ne félj! Bíz bennem! - mondta lágyan és újra megcsókolt. Tudtam, hogy hihetek neki. Bízhatok benne.
- Próbáljuk meg!  - súgtam a szájába. Nagyon boldog voltam! Már régen éreztem magam ilyen felszabadultnak. 
- Rendben van Bajnokom! - mosolygott ő is.
-Bajnokom? 
-Igen te vagy az én Bajnokom! Minden téren. - mondta és megcsókolt.
 Hosszú percekig csókoloztunk mikor is nekem beugrott, hogy most Fabiant és a barátnőjét kell kivinnem a gokart pályára.
- Édesem. Van egy nagy probléma. - sütöttem ler szememet.
- És még is mi lenne az? - Komorodott el tekintete.
- Megígértem Fabinak, hogy kiviszem Őt és a barátnőjét a gokart pályára. Vagy is még a kiscsaj nem a barátnője, de a Kölyök szeretné ha az lenne. Onnan jöttem haza a kocsiért, hogy aztán összeszedhessem őket. 
- És miért te viszed? Miért nem Sebi?
- Mert a kis csaj odáig van értem. Gondoltam lehengerelem és elintézem ezt nekik. 
- Á szóval egy vetélytárs? - kérdezte nevetve. - Nem is tudom, hogy elengedjelek -e - kacérkodott.
- Az lett volna a következő kérdésem, hogy el jössz e velem, de mivel ennyire feltüzeltél szívesen változtatok programot - búgtam a nyakába.
- Na induljunk szívem! ne várakoztassuk a többieket. -húzott maga után kézen fogva az a nő akibe úgy érzem szerelmes lettem...

9. fejezet Rádöbbenés!

*Kitti*




Nem tudom, hogy meddig tarthatott a csókunk, de én vetettem véget neki Sebastian legnagyobb csalódatára.
  - Szóval? Mit válaszolsz? - nézett rám azokkal a kiskutya szemekkel.
  - Mire is...?
  - A vacsorára.
  - Ja, hogy az! Szóval nem is tudom.... - bizonytalanodtam el, de amint megláttam szomorú tekintetét nyomban megesett rajta a szívem. - Jól van elmegyek veled.
  - Köszönöm!! - ölelt magához, a német, és vagy százszor elmondta ezt persze mindegyik szavát egy csók kíséretében. - Ha este hétre jövök érted az jó lesz?
  - Persze tökéletes, de szerintem most jobb ha mész, mert a testvéred, és a szüleid már biztos keresnek.
  - Igazad van. Viszont még mindig van egy hatalmas problémám... - nézett rám ártatlanul. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, és szerintem ez az értetlenség az arcomra is kiült. - Nyugi, csak szeretném visszakapni a ruháimat.
  - Ohh ja hogy az! ... Persze azonnal hozom őket - mondtam és gyorsan felszaladtam a szobámba.
Nem akartam nagy zajt csapni, mivel barátnőm még mindig aludt. Ahogy néztem őt, egyre csak azon járt az agyam, hogy hogyan segíthetnék neki. Nagyon szeretem Őt és nem szeretném szenvedni látni.... Ekkor eszembe jutott valami. "Itt csak egy ember segíthet." Azonnal tárcsáztam is a számot, és még lementem a lépcsőn ismertettem vele a helyzetet.
  - ....Szóval jó lenne ha idejönnél!
  - Azonnal indulok! - hangzott a vonal másik végéről a válasz és a következő pillanatban már bontotta is a vonalat.
  - Kivel beszéltél? - Kérdezte Sebastian ahogy leértem a nappaliba.
  - Csak Laura bátyával.
  - Áh értem...Elmondtad neki, amit a hülye barátom csinált? - kérdezte és éreztem nagyon szégyelli magát miatta.
  - Igen el. De Seba! Ez nem a te hibád!  - mondtam és odaléptem hozzá. Tudtam, hogy ezek nem fogják  eloszlatni aggodalmát hacsak.... És ekkor legnagyobb megdöbbenésemre ÉN kezdeményeztem... - Jobb ha mész! Este találkozunk. - Mondtam mikor elváltak ajkaink.
  - Rendben de el ne felejtsd!
  - Soha! Na most már tényleg menj!  - azzal bezártam utána az ajtót....






*Sebastian*


Ahogy kiléptem az ajtón madarat lehetett volna velem fogatni. Nem tudom hogy hogyan csinálta de ez a nő elrabolta a szívemet. Ahogy kiléptem a kapun Kimi és Fabian álltak velem szembe. Elmesélték, hogy hova mennek. Bevallom nagyon haragszom Kimire mivel nem kellett volna így elbánnia Laurával, de tudtam, hogy legbelül Ő is ostorozza magát.
Gyorsan besiettem otthon a szobámba, elkerülve szüleim kérdezősködéseit, majd úgy döntöttem lemosom magamról a tegnap izatság és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Fél óra múlva egy szál törölközőbe vonultam vissza a szobámba, ahol legnagyobb meglepetésemre egy dühös finn várt rám.
 - Na mi van haver? Mi történt? - kérdeztem tőle meglepetten .
 - Laura is ugyan olyan, mint a többi lány! Egy egyszerű....nem is mondok inkább rá semmit... - dühöngött tovább Kmi.
  - Komolyan nem értem mi bajod van! Mond már el!
  - Hogy még is mi bajom van? Mi lenne semmi, csak amikor jöttem haza a kocsiért, hogy a tesódékat elvigyem gokartozni az a NŐSZEMÉLY ott ölelkezett a kapuba egy másik férfival... - Dühöngött és ontotta magából a szót, de én ezen csak mosolyogni tudtam." Te hát féltékenyek vagyunk:) Meg is érdemled!" Gondoltam én is teszek rá néhány lapáttal.
  - De most komolyan, még is mit vártál? Nem fog rád örökké várni. - mondtam teljesen közönyösen, de legbelül majd megszakadtam a nevetéstől, főleg az után ami után megláttam a barátom reakcióját. Felpattant és le föl kezdett el járkálni a szobába, miközben mondta a mondandóját.
Csak hallgattam a különböző szitkozódásokat, cifrábbnál cifrább szavakat. Be vallom sokszor nem is értettem, mert ez a lökött ember észre sem vette, és átváltott az anya nyelvére.
  - Valld be, hogy tetszik neked, és nem közömbös a számodra! - szegeztem neki ezt a mondatot, mikor már vagy fél órája csak a szóáradatát hallottam.
Először csak hüledezett és hápogott,mint egy kacsa de aztán megtört a jég.
  - Igen be vallom tetszik nekem. - rogyott le az ágyamra és fejét a kezébe temette. - De mit érek most ezzel, ha tudom neki van más....Csak azt nem értem, hogy miért kellett akkor játszania velem? - nézett rám, és valami olyat véltem felfedezni szemében amit eddig soha. Jobbnak láttam, ha nem húzom tovább.
  - Nyugodj meg haver! Az csak a testvére! - Azonnal felkapta a fejét, és láttam, hogy visszatér a remény a szemébe.
  - Mi? Ezt honnan tudod?
  - Kitti mondta, hogy felhívta a testvérét aki azonnal indult is hozzá. Nem kell félned...Legalább is amiatt nem, hogy az a pasi a vetélytársad lehet. Itt a legnagyobb probléma az, hogy te magad vagy a saját vetélytársad...
  - Igazad van. Elrontottam mindent.
Láttam, hogy tényleg megbánta a dolgot. Nagyon nehezemre esett így kora reggel de megforgattam az agy kerekeimet, és egy igazán jó ötlet született a fejemben. Nem csak nekik de nekünk is jó lenne Kittivel.
  - Na elég az ön sajnálatból! - álltam fel, és húztam magam után Kimit is le az emeletről, ki a házból.
  - Hova megyünk?  - kérdezte de nem válaszoltam mert a következő percben már Kitti csengőjét nyomtam. Azonnal ki is nyílt az ajtó, ahol nem más mint Laura állt.
  - Te meg mit akarsz itt? - nézett barátomra. - Azonnal húzz innen! - parancsolt rá. Kimi teljesítette is a parancsot, és elindult a kapu felé. Vissza akartam tartani, de jobbnak láttam ha inkább beszélek előbb Laurával. Ahogy visszafordultam az ajtó felé, egy hatalmas ököl lendült az arcomba, és a következő pillanatban már a földön találtam magam....

Közlemény!

Sziasztok! Sajnálom, hogy már több mint két hete nem hoztam frisst:( últ héten egy kicsit el akadtam ...:( Aztán hétvégén költöztünk, de már megint van netem :) Viszont azt a fejezetet amit megírtam az elveszett mert újra kellet raknom a gépet! :( Még szerencse hogy nagyjából emlékszek rá így ha minden jól megy holnapra hozom nektek a következő fejezetet! :) Még egyszer bocsi a késésért! :(

8. Fejezet: A kölyök

Sziasztok! Ismételten itt az új fejezet! :) Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat! Nagyon jól esik minden dícsérő szó *.* <3 Annak is nagyon örülök, hogy már ennyi rendszeres olvasó van alig két hét alatt : Nagyon köszönöm nektek! Remélem most is megajándékoztok egy pár kritikával:) Na de nem is húzom a szót tovább! Jó olvasást :)

*Kitti *

-         Kimmi Raikkönen most azonnal takarodj a házamból! – Szólítottam fel, és barátnőm után rohantam, aki addigra már fent volt az emeleten a szobámban. – Jaj Lau! Mit vártál egy ilyen szemét szoknya pecértől? – kérdeztem tőle, miközben átöleltem.

-         Miért? Miért mindig engem találnak meg ezek a barmok?

-         Nem tudom! – simogattam a még mindig sírós barát nőmet, és nagyon reménykedtem benne, hogy nem kell majd ugyan azt átélnünk, mint két évvel ez előtt, amikor ugyan így cserbenhagyták őt, és kihasználták az ártatlanságát. – Laura ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem kellene készpénznek venned, azt amit egy pasi mond. Nem tanultál még a múlt kori esetből?

Erre már ő sem tudott válaszolni, de az az igazság, hogy nem is vártam el. Tudtam a választ, mivel attól a pillanattól kezdve Laura teljesen bezárkózott. Nem úgy állt a férfiakhoz, ahogy előtte. Próbálta vissza venne azt, amit elvett tőle az az egy. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy hatalmas ribanc lett, de ugye ilyet az ember nem mond a barát nőjére, főleg nem úgy, hogy tudja mi áll a dolog mögött.

A nagy sírás közepette el is aludt. Nagyon reménykedtem benne, hogy egyik szőkeséget sem fogom ott találni a konyhába, miután lemegyek, de úgy látszik a mai napon semmi sem úgy történik, ahogy azt én szeretném. Sebastian még mindig a konyhában volt.

- Hát te mit keresel itt? – förmedtem rá.

- Ne haragudj, de a szobában hagytam a ruháimat.

- Ja tényleg… -  Hiszen minden ruhája a szobámba volt, ahová most nem tudott bemenni. – Figyelj mindjárt lehozom neked, és mehetsz te is.

 - Ennyire ki akarsz dobni a lakásból? – indult el felém. Ahogy közeledett bennem egyre jobban kezdett el száguldozni a vér. „ Mit tesz ez a pasi velem?  Kitti! Gondolj bele, ugyan olyan, mint Kimmi. Te is úgy fogsz járni, ahogy a barát nőd.”

 - Nyugi nem vagyok olyan, mint a barátom. – mondta, mint ha meghallotta volna a gondolataimat. – Látszik az arcodon, hogy félsz tőlem, pedig tegnap este nagyon jól mulattunk – állt meg most már előttem. Léptem volna én hátra előle, de a fal, ami mögöttem volt meg akadályozott ebben. – Engedd meg, hogy megmutassam, nem mindenki olyan, mint Kimmi.  Gyere el velem vacsorázni – mondta, de az utolsó mondatot már a számba súgta.

Csókja olyan édes volt, mint a méz. Ajka puha, és lágy. Minden ellenvetésem hatástalan ezekkel szemben, és most döbbentem csak rá igazán, hogy szeretem…

*Kimmi*

„Nagyon ramatyul éreztem magam a miatt, ahogy bántam Laurával. Ő egy igazán tökéletes nő, de nem szabad magamhoz közel engednem, mert Jenniről is ezt hittem, és tessék most hol vagyok? Itt ülök az egyik legjobb barátom gyermekkori szobájában, és siránkozok. Nem ez az a Kimmi Raikkönen akit, a többiek megismertek. Őt soha nem érdekelni más problémája, sőt messziről elkerülné az olyan nőket, mint Laura. De még is az a lány valamivel megbabonázott! Talán a mosolyával?  Talán a szépségével? Áááá mind egy is, soha többet nem fogok vele találkozni.”

Ekkor kivágódott az ajtó, és Fabian lépett be a szobába.

-         Szia Kimi! Seb hol van? – kérdezte.

-         Amint látod nem itt.- mondtam, azt hiszem a kelleténél kicsit erélyesebben. Úgy látszik ezt ő nem így gondolta.

-         Nem baj akkor jó leszel te is.  – jött be a szobába és ült le az ágyra mellém.

-         Na mondjad kölyök, miről van szó?

-         Tudod, az van, hogy az osztályomba jár egy lány, aki nekem nagyon tetszik, és szeretném elhívni őt fagyizni, de eddig mindig csak bántottam. És nem akar eljönni velem, pedig már rájöttem, hogy nem szabad így bánnom egy lánnyal…- azzal belekezdett a monológjába arról a kislányról, de én valahogy nem tudtam oda figyelni rá, mert még mindig ezek a mondatok kavarogtak a fejembe. Annyira igaza volt ennek a a kis srácnak itt mellettem. Nem szabad így bánnom Laurával, hiszen semmi rosszat nem tett. Attól függetlenül, hogy én egy ilyen szemétláda vagyok, még neki nem kell szenvednie. Már is visszaszívtam volna a szavakat, amiket, akkor mondtam, csak hogy ne kelljen látnom a könnyes arcát, mikor lehunyom a szememet…  – Szóval mit gondolsz?

-         Mi..? Ja …Őőőőő szóval nem tudom, soha nem voltam jó a csajok kiengesztelésében. De tudod mit? Majd ki találunk valami jót. Mi az, amit szeret a lány?

-         Szereti a focit, és szereti az F1.et…abból is….

-         Abból is kit? – kérdeztem Fabiant, aki most tök aranyosan elpirult.

-         Szóval a kedvence te vagy…- sütötte le a szemét. Nos bevallom ez nagyon jól esett.

-         Gondolhattam volna, hiszen mindenkinek én vagyok a kedvence. – nevettem Fabira.

-         Nem, mert nekem Seb a kedvencem – nyújtotta rám a nyelvét.

-         Mit mondtál kölyök? – Azzal fogtam, belebírkóztam az ágyba, és elkezdtem csikizni. Nagyon szeretem a gyerekeket, és Fabi igazán vicces. Olyan, mint Seabstian csak kicsibe.

-         KIMI!!! Állj le!!!! Be fogok pisilni! – nevetett.

-         Na és merre lakik az a kishölgy, aki elrabolta az ifjú Vettel szívét?

-         ÁÁÁÁ mind egy… - szontyolódott el ismét.

-         Na mondjad csak…

-         Innen egy utcányira.

-         Akkor nosza kölyök! Öltözz! Megyünk és meglátogatjuk! – álltam fel, és húztam magam után Fabit a bejárat felé. Heikki a konyhából még utánunk szólt, de mivel ezt németül tette meg nem értettem semmit. – Na innen te irányítasz! - Álltunk meg a kapu előtt. Fabian elindult jobbra, és én követtem de mikor elhaladtunk a ház mellett, amiben az éjszakát töltöttem észrevettem, hogy nyílik az ajtó. Nagyon reménykedtem egészen addig a pillanatig, még Sebastian nem lépett ki rajta. Fabian azonnal odaszaladt a bátyához.

-         Szia Seb! Hát te mit kerestél Kittiéknél?

-         Semmit kölyök! Csak helyrehoztam egy hibát. . itt jelentőség teljesen rám pillantott.

-         Értem. Képzeld Kimmi Elvisz engem csajozni. – lelkendezett.

-         Igen? ÉS ha szabad tudnom hova? – kérdezte az idősebb testvér inkább tőlem, mint sem Fabitól.

-         Nyugi haver csak meghódítunk egy 12 éves szívet!

-         Remélem, azt nem töröd össze! – szúrta oda. De válaszolni már nem volt időm, mert Fabian elkezdett maga után vonszolni. Tíz perc múlva egy nagy fehér ház előtt álltunk. Nekem tetszett, de szerintem a Kölyöknek más kötötte le a figyelmét. Ahogy megnéztem mit bámul, már értettem is, miért van odáig érte. Szép volt a kislány…Szőke haj, kék szem…Akár csak Laura… Már megint Ő jár az eszembe…

-         Hallod Kimi mennyünk innen. – Bizonytalanodott el Fabi, de nem volt ideje elfutni, mert abban a  pillanatban megnyomtam a csengőt.

-         Hupsz! Bocsi! Véletlen volt. – „Persze hogy direkt volt !”

Egy magas fekete hajú férfi nyitott ajtót. Amint meglátott meglepődött, de miután Fabianra is ránézett szerintem le esett neki a szitu.

-         Jó napot Her Vagner! – köszönt Fabi. – Corina itthon van?

-         Szia! Igen. Mindjárt szólok neki, addig gyertek beljebb. – indítványozott, és én követtem a gyerkőcöt. Fél perc múlva az előbb látott kislány lobogott be a szobába. Fabian meg csak állt ott,  mint egy fa szent. „ Na de jó! Ebben is Sebre hasonlít. Megint nekem kell kézbe venni a dolgokat,”

-         Szia! Én Kimmi Raikkönen vagyok – szólítottam meg a kislányt, aki amint felismert azonnal elpirult. – Fabian a barátom, és azt mondta, hogy te szereted a Forma1 –et. Arra gondoltunk, hogyha már úgy is elmegyünk ma gokartozni te is jöhetnél velünk. – A kis lány nagy szemeket meresztett rám, de ezzel Fabian is így volt. Most leptem meg csak igazán.  – Szóval szeretnél jönni? – Kérdeztem inkább az apukájától.

-         Igen szeretnék! Apu elengedsz?

-         Persze Corina, de vigyázz nagyon magadra, és fogadj szót. Mikorra hozza vissza Őt? – „Komolyan mintha a bálba vinném el.”

-         Nem tudom. Addig maradunk, ameddig a gyerekek jól érzik magukat.

-         Rendben van. Csak kérem nagyon vigyázzon rá! Ő az egyetlen kislányom.

-         Persze! Ez csak természetes. Viszont nekem most haza kell szaladnom a kocsiért, amivel megyünk. Nem baj ha addig itt hagyom Fabit?

-         Nem, dehogy is. Mennyen csak nyugodtan.

-         Köszönöm. Viszlát. – azzal rohantam is az úton haza fele amerről jöttünk. Amint az utcánkhoz értem le lassítottam, mert a szomszéd ház előtt, olyat láttam, amit nem akartam. Laura ölelkezett egy másik férfival….

7. Fejezet : "Édes" ébredés

Köszönöm nektek a sok kommentet! El sem tudjátok hinni, mennyire örülök neki *.* <3 Nagyon szeretlek titeket. a 10 Rendszeres olvasót is köszönöm *.* Meghoztam a következő fejezetet is ennek örömére. Lehet, hogy annyira nem lett esemény dús, de higgyétek el a következő az lesz ! És ma végre elkezdődtek a tesztek is Jerez-ben, ahol a mi finnünk dominált! Gratula neki! *.* 

*Laura*

Fel ocsúdni sem volt időm, a finn bajnok, már el is lépett tőlem. Először csak néztünk egymás szemébe. Az övéből is ugyan azokat az érzéseket olvastam ki, amik bennem lejátszódtak. Vágy…Félelem….És meglepettség.

Ez utóbbit Sebastian és Kitti szemébe is láttam, akik csak álltak mellettünk ugyan olyan megrökönyödve, mint én.

Végül is a négyünk közé be állt csöndet a Jégember törte meg, a maga „lazaságával.

-         Most mi van? Nem indulunk? – ült be az anyós ülésre.

 Mi hárman csak pislogtunk, mint hal a szatyorban, aztán pár perc múlva mi is beültünk az autóba, és elindultunk, a buli helyszíne felé. 

Sebastian mutatta az utat. Igazán vicces idegen vezetőnek bizonyult, mert mindent elpoénkodott, amin én és barát nőm állandóan nevettünk, de Kim ült ott, mint egy fa darab.

-         Neked meg mi bajod? – néztem rá, mikor odaértünk a szórakozó helyhez, és már csak ketten voltunk a kocsiban. – Mi ez a jég csap üzem mód?

-         Tudni akarod mi ez? – kérdezte, úgy hogy nem nézett rám. Aztán egyszer csak áthajolt fölém, és mélyen a szemembe nézett. – Jó lenne tudni igaz?! Nekem is hidd el, de egyszerűen én sem tudom! Mikor megláttalak, egyszerűen csak azóta ezt kívánom…- és azzal megint megcsókolt.

Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás száját. Mint ha az életünk múlna rajta. Percek óta csókolózhattunk, mikor is Kimi eltávolodott tőlem.

-         Menjünk haza hozzád!

Először nem tudtam mit felelni, de aztán úgy gondoltam, nem gondolkozok, ha nem cselekszem…

*Kitti*

Mikor hátranéztünk a szórakozó hely ajtajából, hogy hol maradnak barátaink, már a kocsit sem láttuk a parkolóba. Nagyon meglepődtem, de úgy vettem észre Sebastian nem így van ezzel. Ő csak vigyorgott, mint a tejbe tök. „Már nagyon idegesít, hogy állandóan vigyorog!”

-         Te, mond csak! Nem fárad el soha az arcod a sok fog mutogatástól?

-         Tudod ez a szexepilem! Tán nem tetszik?

-         De nagyon! – mondtam ironikusan. – De jobb lesz ha megyünk, mert szerintem ezek egy hamar nem jönnek vissza, ahogy a barát nőmet ismerem.

-         Ahogy Kimit ismerem, taxival fogunk haza menni. – nevetett még mindig.

Úgy éreztem jobb, ha ezt az egészet annyiban hagyom. Bevallom, jobban örültem annak, hogy nem esett nekem a hét végi események után, sőt örültem, hogy szóba sem hozta azokat.

Nem sokat kellet várnunk, hamar sikerült bejutnunk, hála Sebastian hírnevének. Ott azonnal a bárpult felé vettük az irányt, ahol Sebastian azonnal töménnyel indított, én maradtam a szokásos vodka narancsomnál.

-         Bátor azonnal ilyennel kezdeni.

-         Nem tudtad a bátorság a lét elemem. Szerinted mennyi kell ahhoz, hogy be üljek egy olyan kocsiba ami több, mint 300km/h-val megy? És különben is, Kimi helyett is innom kell, úgy érzem neki jobb dolga van.- nézett azzal a mindent tudó, féloldalas mosolyával a szemembe. – Nekem sem lenn ellenemre az olyan fajta megrészegülés.

-         Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat veszel át a Finn szokásaiból? Inkább menjünk táncolni. – húztam magam után a tánc parkett felé.

Egész éjszaka csak egymással táncoltunk. Isteni érzés volt. Már régen voltam ennyire felszabadult. Nem is nagyon jártam el eddig ilyen helyekre, de ha még is, alkoholt inkább mellőztem. Most viszont… Sebastiant követve én is ittam rendesen, ami a nyolcadik feles után már olyanokat vont maga után, hogy a pulton táncoltam. Ez volt az utolsó momentum, amire emlékszem…

Reggel erős fejfájásra ébredtem, és nem bírtam kinyitni a szememet. Ahogy a fény bevilágított az ablakon, már az irritált, így magamra akartam húzni a takarót, de ahogy tapogattam nem csak a takaró akadt a kezem közé... Azonnal felugrottam az ágyról, és sikítottam egy nagyot.

-         Jesszusom! Te mit keresel itt? – kiabáltam a szőke németre, aki még csak most ébredezett, és valószínű ugyan olyan állapotban van, mint én. Nagy nehezen erőt vett magán, és kinyitotta a szemét, de amikor meglátott engem a szoba közepén, reagálásából azt véltem felfedezni, hogy ő sem érti ezt a helyzetet.

-         Fogalmam sincs! Ez egy jó kérdés, de ha meg kérhetlek, ne kiabálj, mert majd szétmegy a fejem.

-         Ugye mi…..Ugye mi nem…? – kérdeztem tőle, ahogy visszaültem az ágyra.

-         De! És hidd el szívem isteni volt…

-         Ohh uram! Mit tettem! – temettem az arcomba a kezem. Ekkor Sebastian elkezdett nevetni.

-         Nyugi! Semmi nem történt, egyszerűen csak egy kicsit sokat ittál. Még a pulton is táncoltál, ami megjegyzem, nagyon is szexi volt. De ne aggódj, ezt csak addig hagytam, még minden férfi el nem kezdett miattad irigykedni rám, ezután haza hoztalak.

-         ÉS akkor mit keresel itt?

-         Mivel, hogy a barát nőd és az a szőkeség elvitték a kulcsomat, így nem tudtam hazamenni. Hozzád jöttünk, de a vendégszoba foglalt volt, és ahogy hallom még most is az.  – mosolygott sejtelmesen. 

Ekkor én is hangokra lettem figyelmes, amiket eléggé nem lehetett félreérteni. Mi tagadás bele is pirultam.

-         Jobb ha felöltözök – menekültem gyorsan a fürdőszobába Sebastian nevetésének kíséretébe.

Több mint fél órán át folyattam magamra a vizet, és reménykedtem benne, hogy mind a rosszul létem, mind az emlékek eltűnnek, majd de sajnos erre kevés esély volt. Belebújtam a kék köntösömbe, majd kiléptem az ajtón. Ugyan ebben a pillanatban, nyílt ki a vendégszoba ajtaja, és jött ki rajta a finnek világ bajnoka elégedett vigyorral az arcán. Nem is kellett több ismét rák vörös lett a fejem. Sebastian is ezt a pillanatot választotta arra, hogy kikeljen az ágyból.

-         Legközelebb lehetnétek halkabban is haver! – veregette meg a barátja vállát.

-         Bocsi, de ez a csaj…

-         Khmm…Én is itt vagyok! – szóltam közbe.

 Ekkor mind két pasi rám szegezte a tekintetét, majd nevetésben törtek ki. „Csak tudnám mi ilyen vicces!” füstölögtem magamba, és lementem a konyhába. Sebastian követett engem még mindig nevetve.

-         Szabad tudnom, hogy mi az ami miatt megint nevettek?

-         Ne haragudj, de úgy álltál ott, mint egy szende szűz.

Erre nem mondtam semmit, csak még jobban elpirultam.

-         Na kicsi német, mesélj! Mit csináltál a barát nőmmel az éjszaka? – futott be Laura is a konyhába.

-         Hát ha te azt tudnád….- kezdett bele vigyorogva.

-         Semmit nem csináltunk, csak táncoltunk! Nem úgy, mint egyesek…- néztem jelentőség teljesen a másik nőre a konyhában. Ekkor Kimi is méltóztatott csatlakozni, és hátulról átölelte a barát nőmet. "Olyan édesek!"

-         Tényleg akkor most köztetek mi is van? – kérdezte Sebastian.

-         Igen ez egy jó kérdés.- Fordult Laura is Kimi felé.

-         Mi lenne? Jó volt szép volt ennyi!

Na ekkor borult el az agyam….

6. fejezet "Üdvözöllek a családba!"

Sziasztok! Mivel nagyon nagyon aranyosak voltatok, és ennyi kommentet kaptam úgy döntöttem, hogy már ma hozom a következő fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek, és nem lesztek nagyon mérgesek! :$  Nagyon számítok most is a biztatásotokra...előre is köszönöm...:$ 


 *Laura*


Amikor Kitti dél előtt felhívott, hogy mennyek el vele egy grill partira, amit a szomszédjai fognak rendezni, bevallom először ódzkodtam az egész iránt, de aztán még is sikerült rábeszélnie. Nem tehetek róla barát nőm tudja, hogy mivel lehet engem meg győzni.

Dél után átmentem hozzá, és mivel előző nap én is kaptam a lakáshoz kulcsot, sikerült bemennem az ajtón. Nem sokkal később, már Kitti is itthon volt, és együtt sürögtünk a konyhába. Úgy gondoltuk, hogy mind a ketten elkészítjük azt a süteményt, amit a legjobban eltudtunk készíteni. Kitti a csokis muffinjával akart hódítani, még én az epres piskóta tekercsemmel szándékoztam az édesszájúakat levenni a lábukról.

Miután készen voltunk a süteményekkel, és végül is az öltözködéssel is hangos csöngetésre lettünk figyelmesek. Kitti ment ajtót nyitni, ahol egy kék szemű, barna hajú kis srác állt.

-         Szia! Hát te mi járatban itt? – kérdezte barát nőm.

-         Csak gondoltam átjövök értetek, nehogy eltévedjetek.

-         Igazad is van! Nagyon hosszú az út a ti kaputok és az én kapum között. Kell is az ilyen lovagias segítség. Gyere Laura, had mutassam be neked a mi kísérőnket. -  Fordult felém.

-         Szia! Én Laura vagyok! – köszöntem mosolyogva.

-         Én meg Fabian, de nektek csak Fabi! – na ekkor már mindannyian nevettünk. – Te is nagyon szép vagy Laura. – pirult el a kicsi német.

-         Köszönöm szépen! De szerintem induljunk. Öröm lesz egy ilyen helyes sráccal mutatkoznom este. – karoltam bele a lovagunkba.  Nemsokkal később már a szomszéd udvarán álltunk, és én azonnal elvesztem egy gyönyörűen csillogó zöld szempárba. Nem is volt fogalmam arról, hogy a mellettem álló nőszemély, is ugyan így van a kék szempár tulajdonosával. Mikor a fiúk elindultak felénk a szívem vad táncba kezdett járni. „Úr Isten! Mi van veled Laura?!”

-         Sziasztok. – szólalt meg Fabian. – Sebi, Kimi Ő itt Laura. – mutatott rám.

-         Sziasztok! Laura Nagy vagyok. – nyújtottam a kezem feléjük. Először a kék szemű szőkeség viszonozta a gesztusomat.

-         Szia én Sebastian Vettel vagyok. – ekkor be állt a csönd a kis társaságunk között. Ezt Sebastin törte meg. – Ez a nagy melák itt mellettem meg Kimi Raikkönen…- És ekkor minden le esett! Sebastian Vettel…Kimi Raikkönen.

-         De hiszen Ti Forma1 es pilóták vagytok!!!!!!!! Vagy is csak te Sebastian! Kimi te meg most a Rally ban vagy! Kitti! Miért nem mondtad, kik lesznek itt?  - Fordultam barát nőmhöz, aki csak csodálkozó pillantásokat vetett felém. Aztán leesett… Egy kicsit túl reagáltam a dolgokat. Ezt szerintem mindenki így gondolta.

-         Na látod! Mondtam én, hogy ezek sem jobbak a többinél! – mondta Kimi Sebastiannak, mint ha mi ott sem lennénk. „ Ezt nem hagyhatom!”

-         Már ne is haragudj, de nem tűnik fel, hogy mi is itt vagyunk? – csattant a hangom egy kicsit élesen, de mi előtt a Finnek világ bajnoka bármit is mondhatott volna, egy fekete hajú nő jelent meg mellettünk.

-         Á! Ti is megjöttetek! Szia Kitti, és szia Kitti barát nője! Látom már a fiúkkal meg ismerkedtetek

-         CChh! Fogalmazhatunk így is! – morogtam – Én Laura Nagy vagyok! Örvendek!

-         Én pedig Heikke Vettel vagyok. Gyertek, szeretnélek titeket bemutatni a többieknek. – Húzott minket maga után Heikke. Először a lányok felé vettük az irányt. – Lányok Ő itt az új szomszédunk Kitti, és a barát nője Laura. Laura, Kitti ők itt a lányaim. Stephanie és Melanie.

-         Mi folyik itt? – Jött oda hozzánk egy barátságos férfi, akinek ugyan olyan mosolya volt, mint Fabiannak.  –Norbert Vettel vagyok. Sziasztok! Üdvözöllek a családban!

Láttam, hogy Kitti meghatódott. Őt mindig is nagyon mélyen érintette ez a család téma, és ez most sem volt másképp, így nekem kellett kézbe vennem a dolgokat.

Miután mindenkinek bemutatkoztunk, és meg lettünk győzve róla, hogy a süteményeink nagyon finomak, Heike és Norbert úgy döntöttek elmennek lefeküdni, mi meg a többiekkel lent maradtunk. Vagy is nem egészen mindenki, mert Fabiannak is itt volt már a takarodó ideje.

Elégé lapos volt a hangulat, így Kimi felhozott egy egész jó ötletet.

-         Te Sebi! Mi lenne, ha elmennénk bulizni egyet.

-         Ez jó ötlet. – vágtam rá azonnal.

-         Én is benne vagyok! – Mondta Kitti is.

-         Akkor semmi akadálya. Hozom a kocsit, és már mehetünk is.

Tíz perc múlva már a kocsi mellett álltunk, és a fiúk azon veszekedtek, hogy melyikőjük vezessen. Ezt megelégelve odaléptem Sebastianhoz, és kivettem a kezéből a kulcsot. Nem mondom, hatalmas elégedettséggel töltött el az, amit az arcukon láttam. Az első meglepettség után Sebastian egy kicsit mérges volt, de Kimi csak nevetett.

 - Na ez az! Végre valaki, aki megmutatja a Kis Németnek! – kurjantott fel a finn, majd ami még jobban meg lepett hozzám lépett és meg csókolt…

5. Fejezet Valami kezdődik

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyit jelentenek nekem a visszajelzéseitek! Köszönöm a nyolc rendszeres olvasót is. El sem merem hinni, hogy alig két hét alatt ennyien összegyűltünk :$ Jutalmul már ma hoztam a következő részt, és ha meg lesz az elég hozzászólás holnap másikat is fogok hozni... :) puszi nektek! :D

Legszívesebben azonnal elszaladtam volna, de már késő volt. Éreztem, hogy a volán mögött ülő férfi kiszúrt, és fel is ismert. A csodálkozást nem lehetett nem észre venni az arcán. Mellette viszont nem Tommi ült legnagyobb bánatomra, hanem egy másik szőkeség hatalmas nagy zöld szemekkel. Aztán a kocsi leparkolt Heikiék háza előtt. Fabiant, mint ha puskából lőtték volna ki szaladt Sebastian felé, és mikor testvére kiszállt az autóból egy hatalmas ölelésbe zárta.

-         Na Ő itt a nagyobbik fiam, Sebastian. Talán ismered is, ha nézed a Forma1-et. – fordult hozzám Heike

-         Nem, sajnos nem nézem - mondtam, de azt kihagytam belőle, hogy ismerem a jövevényt. 

 Ahogy Sebastian kék szeme rám szegeződött, éreztem, hogy a szívem azonnal hevesebben kezd verni. „Ezt nem szabad! Kitti! Ne játssz magaddal!” De melyik az a szerelmes lány aki képes parancsolni a szívének? Mi?!?! Hogy szerelmes????

-         Szerbusz fiam! Annyira hiányoztál! Gratulálok a versenyedhez! – ölelte meg Heike is Sebastiant, aki még mindig nem vette le a szemét rólam, amibe ott volt az a csalódottság, fájdalom, hitetlenség és még valami más is, amit nem tudtam megmagyarázni.

Gondolat menetemből a fiatalabbik Vettel szakított ki, aki az ismeretlent húzta felém.

-         Nézd Kimi! Ő itt Kitti. Kitti ő pedig Sebastian legjobb barátja, Kimi Raikkönen. Képzeld Kimi, Kitti szerint aranyos vagyok. Lehet, megkérem majd a kezét. – Ezen mind a ketten nagyot nevettünk.

-         Na mi ez a jókedv itt? – Lépett mellénk Heike is Sebastiant átkarolva. Én még mindig nem tudtam megszólalni, annyira nevettem.

-         Tudod, a fiadnak ismét volt egy fenomenális beszólása. – szólalt meg Kimi is. „Már azt hittem nem tudsz beszélni!” – Örülök Kitti, hogy megismerhetlek. – fordult felém sokat sejtető mosollyal a szája szegletében.

-         Én is nagyon örülök! – „Csak nem tud rólam?”

-         Szia! Én Sebastian Vettel vagyok. – nyújtotta felém a kezét Sebastian, mint ha még soha nem is találkoztunk volna. Nagyon meg lepődtem, de nem csak én, hanem Kimi is. „Játszunk??? Akkor jó!”

-         Én is nagyon örülök! El sem tudom hinni, hogy itt állhatok egy ilyen nagyszerű pilóta előtt! Ez…Ez… HA én ezt elmondom a barát nőimnek.- Áradoztam mézédes hangon.

-         De hiszen te nem is nézed a Forma1-et. – Szólt közbe Heike, amivel elrontotta a tervemet. „Na köszönöm!” Kimiből ekkor tört ki a nevetés ismételten. - Drága Finnem, te mióta vagy ilyen mosolygós, ha szabad kérdeznem?

-         Ezt én is szeretném tudni. – nézett rá kérdőn Sebastian. – Tudtommal most vagy túl egy váláson. – „Na ez Övön aluli ütés volt.” Nem csak én éreztem így, hanem Heikke is, aki egy tockossal jutalmazta fia ezen kijelentését.

-         Fiam! Nem illik ilyeneket mondani! Fogd vissza magad!

-         Igen anya! – Húzta be nyakát Sebastian, mint egy kisgyerek. Ez ismét mindenki arcára mosolyt csalt.

-         De ne álljunk idekint. Mennyünk be gyerekek. Biztos éhesek vagytok, készítettem reggelit. Gyere te is Kitti. – fordult felém.

-         Nem, nem szeretnék zavarni, és különben is nem soká itt lesznek értem az egyetemről. Tudja, ma van a beiratkozás.

-         Á! Vagy úgy! Értem. De nem zavarnál minket, ezért estére szívesen látunk vendégül. Rendezünk egy kisebb grill partit a fiúk tiszteletére.

-         Hát…Nem is tudom…

-         Na!!! Mondj igent! – kérlelt már Fabian is.

-         Ez az! Mondj igent! – szállt be Kimi is.

-         Rendben van, itt leszek. Viszont nagy baj lenne, ha hoznék magammal valakit? – kérdeztem félve.

-         Jaj dehogy is, nyugodtan hozd a barátodat is.

-         Nem! Nem a barátomat akarom hozni, csak a barát nőmet. Tudja Ő itt él Németországba, és csak tegnap találkoztunk nagyon hosszú idő után. – magyaráztam inkább Sebastiannak, mint sem a többieknek.

-         Jaj! Nem kell magyarázkodnod! Hozd őt is nyugodtan.

Be kell vallanom, hogy nagyon megszerettem Heikét. Egy igazi anya típus, ami az én életemből hiányzott…

Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Mikor hátrafordultam Michael állt velem szemben.

-         Szia!

-         Szia! Akarom mondani sziasztok, és jó napot Frau  Vettel.

-         Szerbusz Michael. Hát te mi járatban vagy erre?

-         Ó én csak Kittit viszem az egyetemre. Engem bíztak meg vele, hogy kísérgessem, de bevallom, egy ilyen gyönyörű lányt szívesen kísérgetek.

-         Na jól van fiam! Vigyázz rá nagyon! Este jelenése van nálunk – mosolygott Heike. – Viszont most már tényleg mennyünk be fiúk. Majd este találkozunk Kitti, és sok sikert az egyetemen.

-         Köszönöm, és este sietünk. Viszont látásra! Sziasztok fiúk. Köszöntem.

 Mikor elindultunk Michael kocsijával még vetettem egy utolsó pillantást Sebastianra, és féltékenységet véltem felfedezni a szemébe. „Csak képzelődsz!”

Egész délelőtt a várost jártuk. Először az egyetemre mentünk ahonnan, mi után sikerült elintézni a szükséges papírokat, elküldtek minket az ön kormányzathoz a ház papírjaiért. Hazafelé gyorsan megejtettünk egy nagyobb bevásárlást is. 

Dél után fél négyre értem haza. A nap folyamán megbeszéltem barát nőmmel az estét, és természetesen benne volt, így mikor beléptem a házba már ott fogadott engem. Neki is volt kulcsa a házhoz. Barát nőmmel úgy döntöttünk, hogy sütünk valami süteményt, mert üres kézzel nem illik odaállítani még sem egy vendégségbe. Én a csokis muffinom mellett döntöttem, Ő pedig az epres piskóta tekercsét készítette el.

Este hétkor már mind a ketten készen voltunk, és mikor rábólintottunk arra, hogy tökéletesen fogunk mutatni hangos csöngetésre lettünk figyelmesek. Azonnal kinyitottam az ajtót, ahol egy vigyorgó Fabiannal találtam szemben magam.

-         Szia! Hát te mi járatban itt?

-         Csak gondoltam átjövök értetek, nehogy eltévedjetek.

-         Igazad is van! – nevettem. – Nagyon hosszú az út a ti kaputok és az én kapum között. Kell is az ilyen lovagias segítség. Gyere Laura, had mutassam be neked a mi kísérőnket a bálba.

-         Szia! Én Laura vagyok!

-         Én meg Fabian, de nektek csak Fabi! – na ekkor már mindannyian nevettünk. – Te is nagyon szép vagy Laura. – pirult el a kicsi német.

-         Köszönöm szépen! De szerintem induljunk. Öröm lesz egy ilyen helyes sráccal mutatkoznom este.

Öt perccel később már Fabianba karolva mentünk át a Vettel rezidenciára. A kis srác nem a ház felé húzott, hanem hátra, ahol a többiek voltak. Az udvaron fel volt állítva egy asztal, ami roskadásig volt finomabbnál-finomabb ételekkel. A nők e mellet foglaltak helyet és beszélgettek. A tűz is égett már, és a férfiak ott szorgoskodtak. Élvezetes volt nézni ezt a családi idillt, amibe nekem soha nem volt részem. Boldog voltam, és nyugodt, de ez azonnal elmúlt, amint belenéztem egy tengerkék szem párba. Meg kövültem. Serjtelmem sem volt arról. hogy ezzel nem csak én voltam így. Barát nőmre is hasonlóképpen hatott a másik szőkeség látványa. Fogalmazzunk úgy, hogy mind a ketten légszomjal küszködtünk. Szívünk egyre hevesebben kezdett verni, és ezt csak fokozta, mikor az a két személy elindult felénk...

Újabb cikk :)

ÉS igen ezek a napok is elérkeztek!
A csapatok sorra rántják le a leplet az autóikról. Ma a Ferrari és a a Force India döntött úgy, hogy bemutatja a 2012-es versenygépet. Be kell vallanom, hogy nekem nagyon nem tetszik a az olasz csődörök tűzpiros autója. Túlságosan is kockának tartom az egészet. De nem a kinézet a lényeg, hanem, hogy jól menjen az autó. Fernandó Alonso szerint csodálatos érzés ezt a járművet vezetni. A mérnökök igazán kitehettek magukért, de ezt a formatervezőkről nem tudom elmondani. Csak reménykedni tudok abba, hogy a Red Bullnál Newy nem fogja ennyire elvetni a sulykot, mert a végén még Vettelnek az Ugly Betty nevet kell választania. Találó is lenne.
Szóval mindenki készüljön a február ötödikére és hatodikára, mivel ez a két nap, az ami igazán meghatározhatja az idei évet. Már csak két olyan csapat van, ami nem mutatta meg legújabb gyermekét, és beleszólása is lehet a világbajnokságba. Ez pedig a Red Bull és a Lotus Renault.
Mind két autóra nagyon kíváncsi leszek. Azt mondják, hogy a Red Bull inkább fog hasonlítani, az idei McLarenre. Remélem is, hogy így lesz, mivel az ezüstnyilak autója nagyon is ígéretesnek tűnik.
 A Lotus-ról már nincsenek ilyen bizakodó nézeteim, mivel szegényeknek idén már meggyűlt a bajuk a FIA-val. Nem hiába ezen az aszfalton is vannak szabályok.
Összességében, a jövőhét igen mozgalmasnak ígérkezik, mert az autó bemutatások után közvetlenül pár nappal az első tesztek is megkezdődnek. Remélem minden pilóta a vártnak megfelelően fog teljesíteni, és kihasználják az autóik képességeit, ezzel egy nagyon mozgalmas idényt szerezve nekünk.
Forma 1 rajongó társaim, már nincs sok hátra. Kitartás! Március 18.-án rajtol a 2012- es szezon. Addig is eseményekben és autókban gazdag napokat kívánok magunknak.

4. fejezet: A ház

Sziasztok! Ismételten irt egy újabb fejezet! Meg szállt az ihlet, szóval megírtam, és úgy gondoltam fel is rakom :) Bevallom egy két komment, vagy hozzászólás jól  esne...:$ Ha az kritika akkor is, mivel a hibáiból tanul az ember.... :) Előre is köszönöm :) Puszi nektek :)

Alig telt el két óra és már a németországi repülőtér várójában kutakodtam az ismerős arc után. Nem kellett sokat keresnem. Barát nőm hatalmas mosollyal az arcán közeledett felém.


- Kitti! Annyira hiányoztál! – ugrott a nyakamba. – Na hogy utaztál?


- Nyugi Lau! Azért nem kell megfojtani. – De én is ugyan olyan hévvel öleltem meg barát nőmet. Már nagyon régóta nem láttuk egymást, és nagyon hiányzott ez a kelekótya nő személy itt mellettem. Nagyon emlékeztetett mindig is az unoka húgomra, mind kívülről mind belülről. Azt leszámítva, hogy Laurának sokkal borzalmasabb ötletei szoktak születni, mint Rékának. "Istennek hála!"


- Na de mesélj csajszi! Mindenről, ami az elmúlt beszélgetésünk óta történt, illetve arról is, ami azelőtt, mivel tudom, hogy valamit elhallgatsz előlem. –„Hát igen. Nem hiába ő ismer a legjobban.” -Szóval?!?


- Majd ha hazaértünk elmondok mindent. – ígértem meg szösziségemnek.


Már előre félek, hogy egy hosszú beszélgetés lesz ennek a vége.


- Rendben, de nem fogsz menekülni, nehogy azt hidd. Viszont most mond meg szépen, hogy hova is megyünk.


- Hát ezt én is szeretném tudni. Csak egy címet kaptam, és azt mondta az illető, akivel beszéltem, hogy ott fog várni. Szóval fogalmam sincs, merre kell indulni.


- Ne aggódj, majd segítek. Gyere, mutasd azt a címet.


Oda adtam Laurának a cetlit, amire felírtam a lakás pontos címét. Először csak elkerekedett szemekkel nézett, de nem szólt semmit. Nem tudtam mire vélni ezt a reakcióját, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy most ezen agyaljak. Beültünk a kocsiba, és fél óra múlva már a ház előtt álltunk ami, elméletileg nekem volt kirendelve. Egy huszas évei elején lévő férfi jött ki a lakásból, és indult meg felénk.


- Jó napot! Michael Berger vagyok. – nyújtotta felénk a kezét.


- Jó napot, én meg Kitti Kovács! – viszonoztam én is a gesztust. - Ő itt a barát nőm Laura Nagy.


- Örvendek! – köszönt Laurának is. – Szóval akkor Kitt. Megmutathatom a lakást? – kérdezte tőlem mosolyogva.


- Persze! Természetesen! – lelkesedtem, és követtem a Norbert nevű illetőt a ház felé.


Azt már az idevezető úton sikerült leszűrnöm, hogy nem egy szegény környéken vagyunk. Sőt Laura elmondása szerint ez Heppenheim leggazdagabb környéke.


A ház nem volt túl nagy, de annál szebb. Kívülről egész egyszerűnek tűn, pont nekem való.


Amint beléptem azonnal beleszerettem. Lent volt a nappali, ami az előszobából nyílt. Mellette a konyha és egy fürdőszoba, valamint a lépcső, ami az emeletre vezetett, ahol még egy fürdőszoba volt. Itt kapott helyet még két nagyobb és egy kisebb szoba. Ez utóbbi dolgozó szobává volt átalakítva." Én sem csinálhattam volna jobban, pedig ez a hobbim. A lak berendezés."


- Nos hogy tetszik?


- Egyszerűen csodálatos. Imádom!


- Ennek nagyon örülök. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy ezért a házért teljesíteni is kell az egyetemen. De ahogy elnéztem az irataidat nem lesz itt gond. – mosolygott. – Ha lennél szíves, szeretném átadni neked az órarendedet, ami szeptembertől már minden napodat befolyásolni fogja. Illetve, szeretnék neked még mutatni valamit. – indult meg egy ajtó felé, ami a konyhából nyílt a hátsó udvar felé.


Nem hittem a szememnek, mivel egy olyan látvány fogadott, amire nem számítottam.


Egy autó állt az udvaron. De nem is akármijen, hanem egy Audi A6-os. Annyira szép, egyszerűen gyönyörű. Barát nőmnek is leesett az álla.


- Ezek szerint tetszik. Örülök, mert ezt a használatodra bocsátja az egyetem, mivel neked volt a legjobb eredményed a jelentkezők közül. Na de most már ideje indulnom, későre jár. – pillantott az órájára Michael. – Ha bármire szükséged lenne nyugodtan, hívj. Ott hagytam a számomat az asztalon a többi papír mellett. Rengeteg elintézni valód lesz. Az egyetemen is holnap várnak téged. Ha szeretnéd, majd elviszlek.


- Persze, köszönöm! És nagyon örülnék, ha segítenél nekem, mert bevallom nem vagyok nagyon otthon az itteni dolgokban.


- Jaj! Igazán nincs mit!- mondta és elindult a kapu felé.- Holnap tízre itt vagyok, és elviszlek az egyetemre. Addig is, sziasztok!






Mikor még egyszer mindent szemügyrevettem a házba, barát nőmmel bepakoltunk a kocsiból. A többi cuccom, csak holnap fog megérkezni, így csak a legszükségesebbek voltak nálam. Laura fel ajánlotta, hogy elmegy a közeli boltba valami ennivalóért, mert igaz, hogy mindenre gondoltak, az egyetemről, de arra nem, hogy én is ember vagyok, és ennél a hatalmas oknál kifolyólag eszek is.


Miután mindent elintéztünk Laura is köszönősre vette a figurát, így nem sokkal később már egyedül voltam a lakásba. Gyorsan elmosogattam az edényeket, amiket még vacsoráról hagytunk magunk után, majd elmentem lezuhanyozni. Alig vártam, már hogy vízszintesbe kerülhessek. Amint ez megtörtént azonnal elnyomott a fáradság.


Egy fájdalommal teli kék szem párral álmodtam….


Reggel kilenckor az órám csörgésére ébredtem. Valahogy nem akaródzott felkelni, de tudtam Michael nemsoká itt lesz értem. Nem sokat pepecseltem a készülődéssel. Soha nem voltam az a nagy sminkelős sem. Egy egyszerű alapozó sminket raktam fel, de a hajamra most egy kicsit több figyelmet fordítottam. Az eddigi rakoncátlanul göndörödő tincseimet kivasaltam, és az egyik oldalon eltűztem azt az arcomból. Felvettem az aznapra kikészített ruhát, amiben úgy éreztem aratok, és mikor tükörbe néztem elégedett voltam a látvánnyal. Gyorsan főztem magamnak egy teát, mert a kávét nem szerettem, de a szokás megvolt, hogy igyak valami erősítőt reggel.


Pár perccel tíz előtt léptem ki az ajtón.


Miközben vártam Michaelt a szomszéd házból, egy barna hajú kisgyerek rohant hozzám.


- Szia! Te vagy az új lány, aki itt fog lakni? – nézett rám a kisfiú. „Istenem ezek a szemek! Olyan ismerősek.”


- Igen én vagyok! Kitti Kovács.- mosolyogtam rá. – És te ki vagy? – kérdeztem, de ekkor társaságunkhoz, egy fekete hajú nő is csatlakozott, akinek ugyan olyan kék volt a szeme, mint a kis srácnak, és mint egy másik személynek…


- Ne haragudjon a fiamra! - mosolygott ő is. – Egy kicsit kotnyeles szegény.


- Anya! Nem is vagyok kotnyeles! – durcizott be az említett. – Mond meg neki, hogy nem vagyok az!


- Hát persze, hogy nem vagy az.- kacsintottam rá.- Egy ilyen helyes srácnak nem lehet ellen állni. Kitti Kovács vagyok- nyújtottam kezem még mindig vidáman a másik nő felé. – Azt hiszem, én leszek az új szomszéd. Kérem tegezzen.


- Én meg Heike vagyok. Remélem nem zavart téged Fabi. Neki és a bátyának rossz szokása, hogy mindenbe beleütik az orrukat.


- Nem dehogy is! Nem zavart, csak még nem mutatkozott be.


- Mert anya megzavart. Amúgy Fabian Vettelnek hívnak.- mondta, és velem ekkor kezdett el forogni a világ, amire csak még egy lapáttal rátett, hogy egy olyan autó állt meg a szomszédomék háza előtt, ami tegnap még a mi magyar országi házunk előtt parkolt…