7. Fejezet : "Édes" ébredés

Köszönöm nektek a sok kommentet! El sem tudjátok hinni, mennyire örülök neki *.* <3 Nagyon szeretlek titeket. a 10 Rendszeres olvasót is köszönöm *.* Meghoztam a következő fejezetet is ennek örömére. Lehet, hogy annyira nem lett esemény dús, de higgyétek el a következő az lesz ! És ma végre elkezdődtek a tesztek is Jerez-ben, ahol a mi finnünk dominált! Gratula neki! *.* 

*Laura*

Fel ocsúdni sem volt időm, a finn bajnok, már el is lépett tőlem. Először csak néztünk egymás szemébe. Az övéből is ugyan azokat az érzéseket olvastam ki, amik bennem lejátszódtak. Vágy…Félelem….És meglepettség.

Ez utóbbit Sebastian és Kitti szemébe is láttam, akik csak álltak mellettünk ugyan olyan megrökönyödve, mint én.

Végül is a négyünk közé be állt csöndet a Jégember törte meg, a maga „lazaságával.

-         Most mi van? Nem indulunk? – ült be az anyós ülésre.

 Mi hárman csak pislogtunk, mint hal a szatyorban, aztán pár perc múlva mi is beültünk az autóba, és elindultunk, a buli helyszíne felé. 

Sebastian mutatta az utat. Igazán vicces idegen vezetőnek bizonyult, mert mindent elpoénkodott, amin én és barát nőm állandóan nevettünk, de Kim ült ott, mint egy fa darab.

-         Neked meg mi bajod? – néztem rá, mikor odaértünk a szórakozó helyhez, és már csak ketten voltunk a kocsiban. – Mi ez a jég csap üzem mód?

-         Tudni akarod mi ez? – kérdezte, úgy hogy nem nézett rám. Aztán egyszer csak áthajolt fölém, és mélyen a szemembe nézett. – Jó lenne tudni igaz?! Nekem is hidd el, de egyszerűen én sem tudom! Mikor megláttalak, egyszerűen csak azóta ezt kívánom…- és azzal megint megcsókolt.

Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás száját. Mint ha az életünk múlna rajta. Percek óta csókolózhattunk, mikor is Kimi eltávolodott tőlem.

-         Menjünk haza hozzád!

Először nem tudtam mit felelni, de aztán úgy gondoltam, nem gondolkozok, ha nem cselekszem…

*Kitti*

Mikor hátranéztünk a szórakozó hely ajtajából, hogy hol maradnak barátaink, már a kocsit sem láttuk a parkolóba. Nagyon meglepődtem, de úgy vettem észre Sebastian nem így van ezzel. Ő csak vigyorgott, mint a tejbe tök. „Már nagyon idegesít, hogy állandóan vigyorog!”

-         Te, mond csak! Nem fárad el soha az arcod a sok fog mutogatástól?

-         Tudod ez a szexepilem! Tán nem tetszik?

-         De nagyon! – mondtam ironikusan. – De jobb lesz ha megyünk, mert szerintem ezek egy hamar nem jönnek vissza, ahogy a barát nőmet ismerem.

-         Ahogy Kimit ismerem, taxival fogunk haza menni. – nevetett még mindig.

Úgy éreztem jobb, ha ezt az egészet annyiban hagyom. Bevallom, jobban örültem annak, hogy nem esett nekem a hét végi események után, sőt örültem, hogy szóba sem hozta azokat.

Nem sokat kellet várnunk, hamar sikerült bejutnunk, hála Sebastian hírnevének. Ott azonnal a bárpult felé vettük az irányt, ahol Sebastian azonnal töménnyel indított, én maradtam a szokásos vodka narancsomnál.

-         Bátor azonnal ilyennel kezdeni.

-         Nem tudtad a bátorság a lét elemem. Szerinted mennyi kell ahhoz, hogy be üljek egy olyan kocsiba ami több, mint 300km/h-val megy? És különben is, Kimi helyett is innom kell, úgy érzem neki jobb dolga van.- nézett azzal a mindent tudó, féloldalas mosolyával a szemembe. – Nekem sem lenn ellenemre az olyan fajta megrészegülés.

-         Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat veszel át a Finn szokásaiból? Inkább menjünk táncolni. – húztam magam után a tánc parkett felé.

Egész éjszaka csak egymással táncoltunk. Isteni érzés volt. Már régen voltam ennyire felszabadult. Nem is nagyon jártam el eddig ilyen helyekre, de ha még is, alkoholt inkább mellőztem. Most viszont… Sebastiant követve én is ittam rendesen, ami a nyolcadik feles után már olyanokat vont maga után, hogy a pulton táncoltam. Ez volt az utolsó momentum, amire emlékszem…

Reggel erős fejfájásra ébredtem, és nem bírtam kinyitni a szememet. Ahogy a fény bevilágított az ablakon, már az irritált, így magamra akartam húzni a takarót, de ahogy tapogattam nem csak a takaró akadt a kezem közé... Azonnal felugrottam az ágyról, és sikítottam egy nagyot.

-         Jesszusom! Te mit keresel itt? – kiabáltam a szőke németre, aki még csak most ébredezett, és valószínű ugyan olyan állapotban van, mint én. Nagy nehezen erőt vett magán, és kinyitotta a szemét, de amikor meglátott engem a szoba közepén, reagálásából azt véltem felfedezni, hogy ő sem érti ezt a helyzetet.

-         Fogalmam sincs! Ez egy jó kérdés, de ha meg kérhetlek, ne kiabálj, mert majd szétmegy a fejem.

-         Ugye mi…..Ugye mi nem…? – kérdeztem tőle, ahogy visszaültem az ágyra.

-         De! És hidd el szívem isteni volt…

-         Ohh uram! Mit tettem! – temettem az arcomba a kezem. Ekkor Sebastian elkezdett nevetni.

-         Nyugi! Semmi nem történt, egyszerűen csak egy kicsit sokat ittál. Még a pulton is táncoltál, ami megjegyzem, nagyon is szexi volt. De ne aggódj, ezt csak addig hagytam, még minden férfi el nem kezdett miattad irigykedni rám, ezután haza hoztalak.

-         ÉS akkor mit keresel itt?

-         Mivel, hogy a barát nőd és az a szőkeség elvitték a kulcsomat, így nem tudtam hazamenni. Hozzád jöttünk, de a vendégszoba foglalt volt, és ahogy hallom még most is az.  – mosolygott sejtelmesen. 

Ekkor én is hangokra lettem figyelmes, amiket eléggé nem lehetett félreérteni. Mi tagadás bele is pirultam.

-         Jobb ha felöltözök – menekültem gyorsan a fürdőszobába Sebastian nevetésének kíséretébe.

Több mint fél órán át folyattam magamra a vizet, és reménykedtem benne, hogy mind a rosszul létem, mind az emlékek eltűnnek, majd de sajnos erre kevés esély volt. Belebújtam a kék köntösömbe, majd kiléptem az ajtón. Ugyan ebben a pillanatban, nyílt ki a vendégszoba ajtaja, és jött ki rajta a finnek világ bajnoka elégedett vigyorral az arcán. Nem is kellett több ismét rák vörös lett a fejem. Sebastian is ezt a pillanatot választotta arra, hogy kikeljen az ágyból.

-         Legközelebb lehetnétek halkabban is haver! – veregette meg a barátja vállát.

-         Bocsi, de ez a csaj…

-         Khmm…Én is itt vagyok! – szóltam közbe.

 Ekkor mind két pasi rám szegezte a tekintetét, majd nevetésben törtek ki. „Csak tudnám mi ilyen vicces!” füstölögtem magamba, és lementem a konyhába. Sebastian követett engem még mindig nevetve.

-         Szabad tudnom, hogy mi az ami miatt megint nevettek?

-         Ne haragudj, de úgy álltál ott, mint egy szende szűz.

Erre nem mondtam semmit, csak még jobban elpirultam.

-         Na kicsi német, mesélj! Mit csináltál a barát nőmmel az éjszaka? – futott be Laura is a konyhába.

-         Hát ha te azt tudnád….- kezdett bele vigyorogva.

-         Semmit nem csináltunk, csak táncoltunk! Nem úgy, mint egyesek…- néztem jelentőség teljesen a másik nőre a konyhában. Ekkor Kimi is méltóztatott csatlakozni, és hátulról átölelte a barát nőmet. "Olyan édesek!"

-         Tényleg akkor most köztetek mi is van? – kérdezte Sebastian.

-         Igen ez egy jó kérdés.- Fordult Laura is Kimi felé.

-         Mi lenne? Jó volt szép volt ennyi!

Na ekkor borult el az agyam….