6. fejezet "Üdvözöllek a családba!"

Sziasztok! Mivel nagyon nagyon aranyosak voltatok, és ennyi kommentet kaptam úgy döntöttem, hogy már ma hozom a következő fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek, és nem lesztek nagyon mérgesek! :$  Nagyon számítok most is a biztatásotokra...előre is köszönöm...:$ 


 *Laura*


Amikor Kitti dél előtt felhívott, hogy mennyek el vele egy grill partira, amit a szomszédjai fognak rendezni, bevallom először ódzkodtam az egész iránt, de aztán még is sikerült rábeszélnie. Nem tehetek róla barát nőm tudja, hogy mivel lehet engem meg győzni.

Dél után átmentem hozzá, és mivel előző nap én is kaptam a lakáshoz kulcsot, sikerült bemennem az ajtón. Nem sokkal később, már Kitti is itthon volt, és együtt sürögtünk a konyhába. Úgy gondoltuk, hogy mind a ketten elkészítjük azt a süteményt, amit a legjobban eltudtunk készíteni. Kitti a csokis muffinjával akart hódítani, még én az epres piskóta tekercsemmel szándékoztam az édesszájúakat levenni a lábukról.

Miután készen voltunk a süteményekkel, és végül is az öltözködéssel is hangos csöngetésre lettünk figyelmesek. Kitti ment ajtót nyitni, ahol egy kék szemű, barna hajú kis srác állt.

-         Szia! Hát te mi járatban itt? – kérdezte barát nőm.

-         Csak gondoltam átjövök értetek, nehogy eltévedjetek.

-         Igazad is van! Nagyon hosszú az út a ti kaputok és az én kapum között. Kell is az ilyen lovagias segítség. Gyere Laura, had mutassam be neked a mi kísérőnket. -  Fordult felém.

-         Szia! Én Laura vagyok! – köszöntem mosolyogva.

-         Én meg Fabian, de nektek csak Fabi! – na ekkor már mindannyian nevettünk. – Te is nagyon szép vagy Laura. – pirult el a kicsi német.

-         Köszönöm szépen! De szerintem induljunk. Öröm lesz egy ilyen helyes sráccal mutatkoznom este. – karoltam bele a lovagunkba.  Nemsokkal később már a szomszéd udvarán álltunk, és én azonnal elvesztem egy gyönyörűen csillogó zöld szempárba. Nem is volt fogalmam arról, hogy a mellettem álló nőszemély, is ugyan így van a kék szempár tulajdonosával. Mikor a fiúk elindultak felénk a szívem vad táncba kezdett járni. „Úr Isten! Mi van veled Laura?!”

-         Sziasztok. – szólalt meg Fabian. – Sebi, Kimi Ő itt Laura. – mutatott rám.

-         Sziasztok! Laura Nagy vagyok. – nyújtottam a kezem feléjük. Először a kék szemű szőkeség viszonozta a gesztusomat.

-         Szia én Sebastian Vettel vagyok. – ekkor be állt a csönd a kis társaságunk között. Ezt Sebastin törte meg. – Ez a nagy melák itt mellettem meg Kimi Raikkönen…- És ekkor minden le esett! Sebastian Vettel…Kimi Raikkönen.

-         De hiszen Ti Forma1 es pilóták vagytok!!!!!!!! Vagy is csak te Sebastian! Kimi te meg most a Rally ban vagy! Kitti! Miért nem mondtad, kik lesznek itt?  - Fordultam barát nőmhöz, aki csak csodálkozó pillantásokat vetett felém. Aztán leesett… Egy kicsit túl reagáltam a dolgokat. Ezt szerintem mindenki így gondolta.

-         Na látod! Mondtam én, hogy ezek sem jobbak a többinél! – mondta Kimi Sebastiannak, mint ha mi ott sem lennénk. „ Ezt nem hagyhatom!”

-         Már ne is haragudj, de nem tűnik fel, hogy mi is itt vagyunk? – csattant a hangom egy kicsit élesen, de mi előtt a Finnek világ bajnoka bármit is mondhatott volna, egy fekete hajú nő jelent meg mellettünk.

-         Á! Ti is megjöttetek! Szia Kitti, és szia Kitti barát nője! Látom már a fiúkkal meg ismerkedtetek

-         CChh! Fogalmazhatunk így is! – morogtam – Én Laura Nagy vagyok! Örvendek!

-         Én pedig Heikke Vettel vagyok. Gyertek, szeretnélek titeket bemutatni a többieknek. – Húzott minket maga után Heikke. Először a lányok felé vettük az irányt. – Lányok Ő itt az új szomszédunk Kitti, és a barát nője Laura. Laura, Kitti ők itt a lányaim. Stephanie és Melanie.

-         Mi folyik itt? – Jött oda hozzánk egy barátságos férfi, akinek ugyan olyan mosolya volt, mint Fabiannak.  –Norbert Vettel vagyok. Sziasztok! Üdvözöllek a családban!

Láttam, hogy Kitti meghatódott. Őt mindig is nagyon mélyen érintette ez a család téma, és ez most sem volt másképp, így nekem kellett kézbe vennem a dolgokat.

Miután mindenkinek bemutatkoztunk, és meg lettünk győzve róla, hogy a süteményeink nagyon finomak, Heike és Norbert úgy döntöttek elmennek lefeküdni, mi meg a többiekkel lent maradtunk. Vagy is nem egészen mindenki, mert Fabiannak is itt volt már a takarodó ideje.

Elégé lapos volt a hangulat, így Kimi felhozott egy egész jó ötletet.

-         Te Sebi! Mi lenne, ha elmennénk bulizni egyet.

-         Ez jó ötlet. – vágtam rá azonnal.

-         Én is benne vagyok! – Mondta Kitti is.

-         Akkor semmi akadálya. Hozom a kocsit, és már mehetünk is.

Tíz perc múlva már a kocsi mellett álltunk, és a fiúk azon veszekedtek, hogy melyikőjük vezessen. Ezt megelégelve odaléptem Sebastianhoz, és kivettem a kezéből a kulcsot. Nem mondom, hatalmas elégedettséggel töltött el az, amit az arcukon láttam. Az első meglepettség után Sebastian egy kicsit mérges volt, de Kimi csak nevetett.

 - Na ez az! Végre valaki, aki megmutatja a Kis Németnek! – kurjantott fel a finn, majd ami még jobban meg lepett hozzám lépett és meg csókolt…